A Legyen már vége a mutyivilágnak című cikkünkhöz (ld. a keretes részt) több érdekes hozzászólás érkezett, ami arra indított, hogy ezekre reagáljak. Juhász József hosszan írt, s hozzászólásában kifogásolja, hogy nincs ellenzék. Írásának több pontjával teljesen egyetértek, vannak felvetések, amikkel viszont kénytelen vagyok vitába szállni. Ahhoz, hogy megértsék, mi is történik itt, kit mi motivál, vissza kell mennünk az időben. Fontosnak tartom, hogy lássák az emberek a dolgok hátterét is.
A nyilvánosságról és az együttműködésről
Szerkesztőségünk két éve próbálja felrázni a falut abból az apátiából és közönyből, mely az előző 20 év eseményeinek következménye. Ahhoz, hogy egy település működjön és fejlődjön, szükség van az ott élők aktivitására, érdeklődésére a közélet iránt.
Mit vállaltunk mi? Azt, hogy mindent megteszünk azért, hogy a testület és a polgármester munkája a nyilvánosság számára látható legyen. Ehhez először el kellett érnünk, hogy egyáltalán felvételt készíthessünk a testületi üléseken! Ez már önmagában is döbbenetes, hiszen mindenki tudja (csak a jegyző nem tudta!), hogy ezek az ülések nyilvánosak, az ülésekről felvétel készíthető, mely szabadon terjeszthető az interneten. Az adatvédelmi biztos állásfoglalását kellett lengetnünk ahhoz, hogy elfogadják a nyilvánosságot. Ennyit a mi nagyon tapasztalt és jó képességű jegyzőnkről, aki a nyilvánosság fogalmának alapvetéseivel sem volt tisztában mindaddig, míg a szerkesztőség erre fel nem hívta a figyelmét. A képviselők még ma is berzenkedve fogadják a szerkesztőség tagjait, amikor megjelennek a bizottság vagy a testület ülésein. Tessék mondani, rajtunk kívül kik és mikor tettek ebben a kérdésben bármit is? Ha mi nem rögzítenénk ezeket az üléseket, honnan tudna a falu lakossága arról, hogy mi is az általunk választott képviselők véleménye hozzáállása a falu ügyeihez? Ki jelentkezett eddig, hogy csatlakozik és rendszeresen(!) elmegy mind a testületi, mind a bizottsági ülésekre? Senki.
Nem mellesleg azért is harcolnunk kellett, hogy minden testületi és bizottsági ülés időpontjáról előre értesítést kapjon a nyilvánosság. Mert a „szuper” jegyzőnek ez sem volt természetes.
A munkához hozzátartozik az is, hogy a felvételt utána át kell alakítani olyan formátumba, hogy fel lehessen tölteni a világhálóra. Majd el kell végezni a feltöltést. Ezt követően lehet a honlapon publikálni, esetleg, ha olyan téma van, akkor felhívni a lakosság figyelmét, cikket írni róla stb. Ez mind rengeteg munka és idő (sok-sok óra), melyet ez a csapat teljesen ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül végez, csak azért, mert nekünk fontos a nyilvánosság és a település, ahol lakunk. Ahhoz, hogy leírjuk a véleményünket, jogunk van. Bárki megtehetné ugyanezt, felajánlottuk a lehetőséget a polgármesternek és a képviselőknek, hogy ha publikálni akarnak vagy reagálni bármelyik cikkünkre, megtehetik. Soha nem éltek vele. Hozzáteszem: a honlap üzemeltetése is pénzbe kerül, melynek költségeit mi vállaljuk. Ellentétben az önkormányzati honlappal, mely az adófizetők pénzéből működik.
Összefoglalva tehát: a nyilvánosság igenis a vacratot.info szerkesztősége, ha úgy tetszik, az ellenzék érdeme.
A 2010-es választásokról, és arról, hogy ki akar valóban tenni a településért
A 2010-es választások során három polgármesterjelöltre lehetett szavazni. A jelenlegi polgármester kapta a szavazatok 50%-át, azaz senki sem vitathatja, hogy a lakosság őt akarta polgármesternek. Ha valaki ma visszanézi a választás előtti kampányt, akkor tapasztalhatja, hogy a győztes nem ígért semmit. Amit 2010-ig tett, azért választották meg a szavazók. Így persze könnyű betartani az ígéreteket, hiszen amit nem ígért meg, azt nem is kell megtenni.
Nézzük a másik két jelöltet! Nagy Ferenc 20 százalékot kapott, s azóta sem hallottuk, hogy a közélet bármilyen kérdésében megnyilvánult volna. A választások előtt sokan mondták: csak azért indult, hogy megossza a szavazatokat a polgármesterrel szemben indulók között. Ez sikerült is, bár gyanítom, ha nincs harmadik jelölt, akkor sem lehetett volna leváltani a jelenlegi vezetést, hiszen az eredmények sora azt mutatta, hogy komoly munka folyt a választásokat megelőző 11 évben. Hogy ez a munka mennyire volt hatékony és tiszta, az már egy másik kérdés.
Aki esetleg nem emlékszik, vagy nem tudná, Garamszegi Géza 1999-ben, egy időközi választáson került hatalomra, a tervezett veszélyeshulladék-lerakót ellenzők támogatásával. Én is közöttük voltam, sőt én voltam az, aki rábeszéltem, hogy jelöltesse magát polgármesternek. Akkor, abban a helyzetben ez volt a legjobb döntés. Ez persze nem azt jelenti, hogy a jelenlegi vezetés ma is alkalmas feladata ellátására. Az, hogy hatalomra kerülésével a mostani polgármester mennyire megváltozott, sajnos igen hamar világossá vált, s ezért nem is vállaltam a vele való együttműködést. Ezért mondtam le képviselői mandátumomról 2001-ben.
A nyilvánosságról
Amikor 2010 októberében lezárult a szavazás, egyik első dolgom volt gratulálni az újraválasztott polgármesternek, és sok sikert kívánni a további munkájához. Már akkor is úgy gondoltam azonban, hogy azok a szavazók (30%), akik engem támogattak, igenis megérdemlik, hogy a véleményüket megjelenítse valaki, illetve tájékozódhassanak az önkormányzat munkájáról.
A mai napig igaz az, hogy a polgármester és a jegyző igyekszik a nyilvánosságot elkerülni. Amit eddig nyilvánosságra hoztak, azt szerkesztőségünk nyomására tették. A közélet a faluban csak akkor változhat meg, ha valóban bevonjuk a lakosságot a döntésekbe, ehhez pedig kommunikálni kell az emberekkel, megkérdezni a véleményüket, s azt is figyelembe kell venni a döntések meghozatalánál, hogy mi szolgálja az ő érdekeiket.
Talán a legjellemzőbb példa, hogy június óta nem sikerült megkapnunk a konyha kiszervezésével kapcsolatos összes adatot, pedig ezek mind közérdekűek. A jegyző először nem is válaszolt. Majd a harmadik felszólítást követően alkottatott a testülettel egy, az adatvédelmi elveknek és a törvényeknek teljesen ellentmondó adatkezelési szabályzatot, majd e mögé a szabályzat mögé bújva horribilis összeget kért olyasvalamiért, amit ingyen kellett volna átadnia. Amikor tavaly novemberben jogi háttér támogatást igénybe véve írtunk levelet, átküldte az adatokat, holott a képviselők által alkotott szabályzat még mindig érvényben van, hiszen jelenleg is megtalálható az önkormányzat honlapján. Azaz a képviselők az egész ügyről semmit nem tudnak, a jegyző saját hatáskörben packázik az ügyfelekkel. A konyha kiszervezésével kapcsolatban azt azonban már sikerült megtudnunk, hogy olyan pályázatot sikerült kiírni, ahol nem voltak előre meghatározott bírálati szempontok. Ez egyébként ennek a testületnek a munkája során már máskor is előfordult. A testület ad-hoc módon dönt arról, hogy melyik pályázatott tekinti jobbnak.
A mai napig sem kaptuk meg mást, csak a győztes pályázó anyagát, így azt sem tudjuk, hogy valóban ez volt-e a legkedvezőbb pályázat minden szempontból.
Vajon miért van az, hogy a településünk üzemeltetéséhez kapcsolódó szerződések nincsenek fenn a hivatalos honlapon? Ezek az információk azok, amelyek alapján az emberek láthatnák, hogy az ő adóforintjaikból hogyan gazdálkodnak azok, akik tőlünk a gazdálkodáshoz szükséges felhatalmazást megkapták.
A falu fejlődéséről
Az elmúlt időszak fejlesztései komoly eredmények, én ezt sohasem vitattam, mint ahogy azt sem, hogy 2010-ig ezekre lehetett pályázni. Az, hogy rendezett a főtér, hogy van tornacsarnok, hogy fejlesztések voltak az óvodában és az iskolában, hogy megújult a művelődési ház, valóban szép eredmények. Azért az ezekhez kapcsolódó szerződésekre is kíváncsiak lennének az emberek, de ezeket a bennfenteseken kívül soha senki nem látta! Amikor a polgármester a helyi érdekek védelméről beszélt a kampányban, akkor vajon miért nem került elő, hogy hány helyi vállalkozó kapott munkát ezeken a felújításokon, illetve fejlesztéseken? Tudomásom szerint egy sem. A miértre adott választ Önökre bízom, aki esetleg nem tudja, kérdezze meg a helyi vállalkozókat!
A csatorna ügye már nem ilyen egyértelmű. Környezetvédelmi szempontból fontos beruházás valósult meg, de a gyatra kommunikáció miatt az idén sok szegény család kerülhet nehéz helyzetbe, mivel a talajterhelési díj szinte lehetetlen helyzetbe hozza éppen azokat, akiknek nem volt elegendő pénzük rákötni a csatornára. Ebben a kérdésben nagyon komoly felelőssége az önkormányzatnak, hogy ezeket a családokat nehéz helyzetükből kisegítse.
A másik komoly probléma ebben a témában a rossz érdekérvényesítés, mivel a jelenlegi polgármester képtelen hatékonyan lobbizni. Arra is képtelen volt, hogy elérje azt, ami természetes – az eredeti állapot helyreállítását. Ezért kell a lakosságnak lassan két éve szenvednie a silány minőségű út miatt. Talán végre az idén tavasszal – megintcsak a polgármester által oly sokat szidott kormány beavatkozásával – megoldódik a főút rendbetétele is. Persze majd ezt is felírjuk a polgármesteri érdemek közé, pedig bizony sok köze nincs hozzá. Ezt egyébként ő maga is elismerte áttételesen, amikor a választási kampányban még 2010-ben leírta, hogy milyen butaság a főút rendbetételével kampányolni (ez egyébként Nagy Ferenc kampány ígéretei között szerepelt), hiszen ez nem az önkormányzat hatásköre. Az viszont az önkormányzat hatásköre lett volna, hogy a jogainkat érvényesítsük és ne hagyjuk, hogy a főutat így hagyja itt a vállalkozó.
Mi az, ami nagy lökést adhatna és élhetőbbé tenné a falut? Két dolog: a munkahely teremtés és a jó közlekedés. A jelenlegi vezetés ebben a két témában semmit nem tesz, mert egyfelől képtelen rá, másfelől pedig komoly problémát jelentene számára, ha a „gyüttmentek” hada élne itt, s megszűnne az uram-bátyám alapon történő választás. Mert az számított 2010-ben is, hogy „mi itt születtünk, itt jártunk óvodába és iskolába”. Ez volt a politikai hitvallás. Csak az a lényeg, hogy a vezető ne kívülről érkezzen, mert az felzavarná az állóvizet.
Mit tett eddig az ellenzék?
Nos, hogy az ellenzék mit tett nem tudom, hogy a szerkesztőség mit, azt elég részletesen fel tudjuk sorolni.
A szerkesztőség eredményei, ahhoz képest, hogy milyen kevesen vagyunk, igen komolyak. A nyilvánosság kérdéséről már szóltam, elég részletesen összefoglaltam. Nézzük a többit!
Megmaradhatott a pék – ez bizony igen sok idős embernek fontos szolgáltatás, amit a jelenlegi testület csak a közfelháborodás hatására, illetve mert szerkesztőségünk ennek szervezett formát adott, nem szüntetett meg. Ez igenis a mi eredményünk, mert a testület itt meghátrált a szervezett népakarattal szemben.
Szintén a mi érdemünk, hogy a konyha nem megszüntetésre, hanem „csak” kiszervezésre került. Ha mi nem mozgósítjuk az embereket, akkor ma már valamelyik nagy „szolgáltató” finom főztjét ehetnék a gyerekek. Azt azonban a mai napig senki nem tudta megmagyarázni, hogy vajon miért éri meg jobban egy vállalkozónak az a tevékenység, mint az önkormányzatnak? A különbség csak annyi, hogy a vállalkozónak még hasznot is kell termelnie. Itt egy közbevetés: ha megnézik a témával foglalkozó testületi ülések videóit, elhangzik az is, hogy a vácrátóti konyha azért nem szolgált ki más településeket, mert a jegyző úgy tudta, hogy ha több adagot főznek, akkor újabb konyhalányokat kellene felvenni. Az, hogy ennek a tévhitnek senki nem nézett utána s emiatt később megszűnt az önkormányzati konyha, nem probléma, lényeg, hogy a mi jegyzőnk nagyon tapasztalt.
A konyhai dolgozók pedig csak saját maguknak köszönhetik, hogy így elbántak velük. Mi mindent megtettünk értük, még ügyvédet is kerítettünk számukra. Ezt követően, amikor már tudták, hogy amit a „csoda tapasztalt és zseniális” jegyző előkészített, teljesen szabálytalan, ők azt mégis elfogadták. Miért? Mert féltek. Hogy mitől? Azt senki nem tudja nekem megmagyarázni. Azonban senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy a jobb utat válassza.
Szóvá tettük a kátyúkat, a csapadékvíz-elvezetés építése kapcsán tapasztalt visszásságokat, a művelődési ház silány programját (itt sajnos azóta sem sokat javult a helyzet), s mindazokat a disszonáns hangokat, amik bizony rendszeresen kihallatszottak a testületi ülésekről.További pozitív ügyek:
Szerveztünk Falu Foci Bajnokságot, megmutatva, hogy lehet az itt élőknek olyan értelmes programot nyújtani, aminek jó a visszhangja, s érdekli az embereket.
Felhívtuk a MÁV figyelmét, hogy katasztrófális a vasúthoz vezető bekötőút állapota, ezt rendbe is hozták.
Utánajártunk a családsegítő szolgálatról hallott egyáltalán nem hízelgő pletykának, mely az önkormányzati dolgozókat is besározta volna, s tisztáztuk, leírtuk, hogy pontosan mi történt, azaz eloszlattunk egy rosszindulatú pletykát.
Rendeztünk október 23-i megemlékezést, mert ez bizony itt nem szokás, mármint, hogy az ünnep napján legyen a megemlékezés, a hivatalos önkormányzati esemény mindig olyankor van, amikor a lehető legkevesebben tudnak részt venni rajta, például hétköznap délelőtt.
Szerettünk volna az 56-os hősöknek emléket állítani, ezt egyelőre megakadályozták, de nem adjuk fel.
Ezek után csak az a kérdésem, hogy azok, akik most azt kérdik, hogy hol az ellenzék, s valamiféle integráló, mindenki által elfogadott vezérre vágynak, mi tettek az elmúlt két évben?
A falu gazdálkodásáról
Az elmúlt évek fejlesztéseinek nem voltak meg a természetes gazdasági alapjai, ezért a falu nagyon komolyan eladósodott. Erre való hivatkozással szervezték ki a konyhát nyáron, s ezért emelték most a duplájára a kommunális adót. Ezért készült a szégyenlista, ahol az adóval tartozók kerültek kipellengérezésre. Köztük olyanok is, akik egyébként évekig tisztességesen és pontosan fizették a köztartozásukat, azonban a jelenlegi gazdasági helyzet, vagy az életkörülményeikben bekövetkező hirtelen változás olyan helyzetbe hozta őket, amikor nem tudtak teljesíteni. Nos, szerintem itt sem tett az önkormányzat semmit, hogy emberségesen kezelje ezt a kérdést.
Az állam, jóságos Róbert bácsiként, az utolsó pillanatban a csőd szélén tántorgó önkormányzat hóna alá nyúlt, és nagyvonalúan átvállalta az egyébként fizethetetlen terheket. Az igazság pillanata most következik, vajon tudnak-e úgy gazdálkodni az adósságtól megszabadítva, hogy a település annak hasznát lássa és ne termeljék újra az adósságot?
Még egy fontos dolog, amiről nem nagyon beszélünk, pedig kellene: a Váchartyánnal közös testületi ülésen kiderült, hogy a hasonló méretű település 4 dolgozóval oldja meg azokat a feladatokat, amikhez itt 7 ember szükséges. Vajon most, amikor az állam az önkormányzati feladatok egy részét is áttette a járási hivatalba, a helyi hivatal létszáma is ennek megfelelően csökken majd?
Hogyan tovább?
Mi, amíg erőnk engedi, folytatjuk a megkezdett munkát, s bár lehet, hogy nem mindent látunk helyesen, de a háromharmaddal szemben igenis szükség van egy kritikus hangra is.
Azt azonban tőlem senki ne várja, hogy bárkinek könyörögjek vagy udvaroljak, hogy csatlakozzon hozzánk. Természetesen örömmel vesszük a biztatást, a segítséget és a kritikát is. Hiszen mi is tévedhetünk, annál is inkább, mert nagyon nehéz csak az elhangzottak alapján tiszta képet alkotni. S ahogy már többször leírtam, a jelenlegi vezetésnek valamiért nem érdeke a nyílt és korrekt tájékoztatás. Én azt gondolom, hogy itt felnőtt emberek laknak, s ha tudják, hogy mi történik a településen, akkor el fogják tudni dönteni, hogy mi helyes és mi nem. Mi a lehetőséget biztosítjuk, hogy az emberek informálódhassanak.
És még valami: hiába írunk mi rosszat vagy gúnyosat az önkormányzatról, az emberek a feltöltött videók alapján el tudják dönteni, hogy ki mond igazat. S ez a legfontosabb.
Kalotay Balázs
A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára és az Európai Unió informatikai szakértője
0 Megjegyzések